A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek :a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, igy a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. 

Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett.  Ö megkérdezte: -Gazdagság, el tudnál vinni magaddal ?- Nem, nem tudlak ! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra! Igy hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: -Büszkeség kérlek! El tudnál engem is vinni? -Nem Szeretet, nem tudlak elvinni - válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak ! Hát a Szeretet  megkérdezte a Bánatot is, aki éppen elötte hajózott el :-Bánat kérlek vigyél el magaddal !-Oh Szeretet! mondta a Bánat! én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon ! A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg sem hallotta a Szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: -Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt egy öregember volt. A Szeretet olyan hálás volt és boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek az öreg elment. A Szeretet ugy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a  Tudást: -Tudás meg tudod mondani, ki segített nekem ? - az Idő volt, mondta a Tudás - az Idő? -kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő? A Tudás válaszolt: Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!