A nagyapa korán reggel már kint ült a konyhában, és olvasta régi, megkopott Bibliáját.
Az unokája, aki szeretett volna olyan lenni, mint ő, igyekezett utánozni a nagyapát. Egyik nap így szólt hozzá: - Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát, mint te, de nem értem, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?
A nagyapa rátette a szenet a tűzre, és csöndesen azt mondta: - Fogd ezt a szeneskosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet! A fiú úgy tett, de az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért.
A nagyapa nevetett, és azt mondta: - A következő alkalommal jobban szedd a lábad! ? és visszaküldte, hogy próbálja meg újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva lihegte nagyapjának, hogy lehetetlen így vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen kosár helyett. De az öregember ezt mondta: - Ne a vödörrel hozz vizet, én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé. Azzal el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló.
Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, már csak azért törte magát, hogy nagyapja lássa igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen jóval azelőtt, hogy elérte volna nagyapját, a kosár már üres volt. Alig bírt beszélni: - Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod! Az öregember azt mondta: - Nézd csak meg a kosarat! A fiú ránézett, és a kosár egészen más volt. A régi, fekete szeneskosár megtisztult, mintha új lett volna.
- Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten Lelkének munkája. Átalakít minket, hogy megtisztuljunk, és lassan Jézushoz legyünk hasonlók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése