Egy
indián bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban
talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy
másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs indián asszony
kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az indián asszonynál, és
kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a
követ.
A
vándor örvendezve jó szerencséjén tovább állt, hiszen tudta: a
drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem
kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a
vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
"Gondolkoztam
...- szólalt meg. Jól tudom milyen értékes ez a kő, de
visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még
értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett
arra, hogy nekem add a követ."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése