Vaj készítése házilag

A vajban nincs más, mint tejzsír. Nincs benne emulgeáló, ilyen-olyan E számos csoda, színező anyag, savópor és bétakarotin. A vajban vaj van, és kész. Hogy teljesen helyére kerüljenek a dolgok – és itt kérünk elnézést mindenkitől, akinek ez teljesen világos -, a vaj nem más, mint a tej színe, annak is a legzsírosabbja. Konkrétan miről is van szó? Ha a tejet, a friss, finom,

tehénből származó tejet érintetlenül állni hagyják, akkor a tetejére a fajsúlykülönbség okán viszonylag rövid idő alatt felemelkedik a zsírtartalmának egy része, ez a tejszín. Ezt könnyedén le lehet szedni a tej tetejéről és a további célok tekintetbe vételével felhasználni. Ilyen cél lehet a vajkészítés is. Ilyenkor a körülbelül 35-40 százaléknyi zsírtartalmú tejszínt ketté kell választani alkotóelemeire, tejzsírra és vízre. Ez az eljárás a köpülés, ahogyan azt a népmesékből is tudjuk. Köpüléskor gyakorlatilag addig ütik a tejszínt, amíg a zsír elengedi a vizet, amit le lehet önteni, és készen is van a vaj, aminek a zsírtartalma ekkora már nyolcvan százalék körüli lesz. Kész. Nincs se só, se egyéb adalékok, ez a tiszta tejzsír az, ami remek főzési alapanyag, de magában is csodálatos íze van – egy ropogós kifli bőven megkenve friss és jó minőségű vajjal semmilyen egyéb ízt nem kíván.

A szem a lélek tükre

Mindenki ismeri ezt a mondást. Szemünkben valóban visszatükröződnek a pillanat történései, hangulatai, de meglátszanak az általános, ránk jellemző alapérzelmek is. Kultúránkban ellentmondásos, hogy szabad-e valakinek a szemében nézni, vagy sem. Aki sohasem néz a másik szemébe, az lehet gátlásos, de az is lehet, hogy attól fél: meglátszik a szemében, hogy rosszban sántikál.

Melyik farkas fog győzni?

Egy idős cseroki indián az életről mesélt az unokájának...
"Küzdelem zajlik a bensőmben," mondta a fiúnak.
"Rettentő harc ez, két farkas vívja egymással.
Az egyik gonosz -- ő a harag, irigység, bánat, mohóság,
arrogancia, önsajnálat, bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség, hazugságok, önteltség, felsőbbrendűség és ego.

A másik jó -- ő az öröm, béke, szeretet, remény, derűs nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és hit.
Ugyanez a harc benned is zajlik -- és mindenki másban is.
Az unoka elgondolkozott egy percre majd megkérdezte a nagyapját,
"Melyik farkas fog győzni?
"Amelyiket táplálod." - válaszolta az idős indián.

Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: "Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: "Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."
"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.

A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta: "Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."
A szent folytatta: "Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: "Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

/Forrás: Divine Evolution, Tóth Kornélia fordítása/

Embernek lenni nehéz

Embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni.
Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm.
Sírni gyakran élvezet. Nyugodtan sajnáld magad! Ne tiltakozz ellene.
Ne higgy azoknak, akik azt mondják, az önsajnálat rossz és gyermeteg dolog. Ki sajnáljon téged, ha nem te, saját magadat? Testben élni, halandó életet élni, s közben és a végén mindent és mindenkit elveszteni: szomorú dolog. De ember vagy. Élsz!
Sírd hát ki magad, boldogan, és fesd át a szürkét színesre - bátran! Jogod van hozzá!
(Müller Péter)

Legyen meg a Te akaratod

Legyen meg a te akaratod,

én benned maradok,

úgy legyen minden, ahogy akarod.

A szó bennem, az ige a számban,

a szándék a tettben, az álmom, a vágyam

a Tiéd legyen, a Te akaratod,

úgy legyen minden, ahogy akarod.

Ha lángol a lelkem, Te légy a tűz,

Te ébressz bennem vágyat, mi űz,

mi haj a szép, a nagy tettek felé,

hogy utadon jussak a fényed elé.

Vagy álljak a csendben, mint arcodnak mása,

mint tiszta víz tükre, mint felszálló pára,

mint felhő az égen, úgy ússzak Benned,

mint eső a földdel, úgy legyünk egyek.

Add meg, ha kéred szívemből e szókat,

adjál meg mindent, szépeket és jókat,

adjál meg mindent, ami kell nekem,

de ne én tudjam, hogy az mi legyen.

És végy el tőlem mindent, mi ócska lánc és börtön,

vedd el hát tőlem, ha ragaszkodva őrzöm,

ha nem tudom, nem látom, hogy Tied minden kincsem, 

hogy ajándékod minden, mert Tőled van, ó Isten!

És végy el tőlem engem, önzésem és vágyam,

és mindent, mit nem Véled egyesülve vágytam.

Minden itt bennem és körülöttem állva

akaratod szerint úgy legyen megáldva,

ahogy Te akarod.

Én azt kérem csak tőled,

hogy legyen meg

a Te akaratod.

Legyen meg a Te akaratod,

Én Benned maradok,

Úgy legyen minden, ahogy akarod.

Ámen

Apai útravaló

Egy madártani tudós megfigyelései közben érdekes jelenségre lett figyelmes. Amikor a fülemülefiókák kibújnak a tojásból, a fülemüleapukák éjjel-nappal énekelnek nekik. Tudni kell, hogy a fülemülék „családjában” csak a hímek énekelnek. A tudóst nyugtalanította a kérdés, miért énekel a fülemüleapuka éjjel-nappal. Miért nem elég csak nappal? Ezért kivett két hímfiókát a fészekbol. Bevitte a lakásba, és táplálta oket, majd három hét múlva visszarakta oket a fészekbe. Mire eljött a kirepülés ideje, ez a két fióka, amelyiknek hiányzott az apukás három hét, olyan rikácsoló hangot adott, hogy a nostények elmenekültek tolük. Ilyen helyzetben nincsen házasság, nincs fészek, nincs nemzedék, nincs folytatás. Mert az a kis apamadár azzal a csöpp kis agyával tudja, hogy neki hat hete van arra, hogy beleénekelje a szükséges dallamot a fiókák fejébe, és így lesz folytatása a családi életnek.