Történet egy öregemberről, aki a hegyen élt az unokájával

A nagyapa korán reggel már kint ült a konyhában, és olvasta régi, megkopott Bibliáját.
Az unokája, aki szeretett volna olyan lenni, mint ő, igyekezett utánozni a nagyapát. Egyik nap így szólt hozzá: - Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát, mint te, de nem értem, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?

A halász és a piackutató

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján, és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? – kérdezi a szakember.

- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal, és zenélünk egy kicsit – feleli a halász. A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának… Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? – kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató.
- És azután? – folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember. – Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatna a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? – kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával, és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit…

Coelho: Gibran története

Egy elmegyógyintézet kertjében sétálva felfigyeltem egy fiatal férfire, aki egy filozófiai könyvet olvasott.
Szokatlan elfoglaltságával, és teljesen egészséges viselkedésével messze kirítt a többi beteg közül. Leültem mellé és megkérdeztem:
- Te mégis mit keresel itt?
Meglepődve rám pillantott, ám mivel látta, hogy nem tartozom a fehérköpenyesek közé válaszolt:
- A dolog roppant egyszerű. Édesapám, aki briliáns ügyvéd, azt akarta vegyem át a stafétabotot, a bácsikám, aki hatalmas birodalmat igazgat, azt szerette volna, ha az ő példáját követem. Édesanyámnak az volt dédelgetett vágya, hogy az leszek, ami az ő imádott papája. A húgom folyton az ő sikeres urával jött csakis az lehetek, ami ő. Az öcsém kiváló atléta lévén azért rágta a fülemet, hogy én is az legyek.
Az iskolában hozzájuk hasonlóan nyaggattak a zongora és az angoltanár,meg akartak győzni a saját döntésük igazáról, hogy az ő példájukat kell kövessem, az lesz nekem a legjobb a világon. Egyikük sem látta bennem az embert csak vágyálmainak tükrét. Ezért döntöttem úgy, hogy elmegyógyintézetbe vonulok. Legalább itt valóban az lehetek aki vagyok.

Ki tudja mi fog történni?

Egy öreg kínainak olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember csak a fejét rázta.
- Nem, nem. Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, ő inkább barát, nem adhatom el.
Egy napon a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok máris ítélkeztek:

- Látod, milyen bolond vagy!? Sejthetted, hogy el fogják lopni tőled ezt a csodás állatot. Ha eladtad volna, most legalább a pénzed meglenne.
A paraszt megint a fejét rázta.
- Ne túlozzunk! Mondjuk csak azt, hogy a ló nincs az istállóban. Ez tény. Minden más csak a ti értékelésetek. Honnan lehetne tudni, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak a töredékét ismerjük. Ki tudja, mi fog történni? 

A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek :a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, igy a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. 

Fejezd be a versenyt!

Az 1992-es Barcelonai Olimpiai Játékokon az atlétika történetének egyik leghihetetlenebb jelenete játszódott le.

A brit Derek Redmond egész életében arról álmodott, hogy egyszer aranyérmet nyer 400 méteres síkfutásban. Ez az álom elérhető közelségbe került, amint a startpisztoly eldördült a barcelonai elődöntőben. Élete nagy versenyét futotta, és már látta maga előtt a célvonalat, ahogy a célegyenesbe fordult. Akkor hirtelen éles fájdalom hasított a lábába. Elszakadt jobb térdszalaggal orra bukott.

A Sports Illustrated beszámolt a drámai eseményekről:

Miközben az orvosi segítség közeledett, Redmond nagy kínlódás árán felállt. "Állati ösztön volt" - vallotta később. Ugrálva újra elindult, és egy őrült kísérletet tett, hogy befejezze a versenyt. Ahogy odaért a célegyeneshez, egy nagydarab, pólóba öltözött férfi lejött a lelátóról, félrelökött egy biztonsági őrt, odarohant Redmondhoz, és átkarolta. Jim Redmond volt az, Derek édesapja. „Nem kell ezt csinálnod," mondta síró fiának. „Dehogynem!" - felelte Derek. "Na, jól van akkor,- mondta Jim, - együtt befejezzük."

Úgy is tettek. A biztonsági embereket úgy kellett lerázni, miközben a fiú időnként az apa vállára hajtotta fejét. Derek futósávján maradva végigfutották a pályát a csodálkozó tömeg előtt, mely aztán felállt, üvöltött és sírt.

Derek nem aranyéremmel távozott erről a versenyről, de egy olyan édesapa hihetetlen emlékével, aki fia szenvedését látva felkelt a székéről a lelátón, hogy segítsen fiának befejezni a versenyt.

A visszhang

‎"Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált: - Áúúúúúúúúú. Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából: -"Áúúúúúúúúú". . . Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált: - Ki vagy te? De az egyetlen válasz, ami érkezik: "ki vagy te?" Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja: - Gyáva vagy! És a hang visszaszól: "Gyáva vagy!" A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: - Apa, mi folyik itt? - Fiam - válaszolja az ember, - figyelj csak! - majd elkiáltja magát: - Csodállak! A hang felel: -"Csodállak". Apja azt kiáltja: - Csodálatos vagy! A hang pedig válaszol: -"Csodálatos vagy!" Majd az apja elmagyarázza: - Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET! Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat. Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi."