Feladat

"Egyetlen Örökkévaló,

aki dalolsz nekünk a csendben,

aki egymás által tanítasz bennünket,

vezérelj engem erőre és bölcsességre.

Jártomban-keltemben hadd tanuljam

tisztelni mindeneknek a célját.

Segíts kezemnek, hogy tisztelettel fogjon,

nyelvemnek, hogy lélekből szóljon,

engedd, hogy figyeljek, de ne ítéljek.

Engedd, hogy ne bántsak, és maradjon

zene, szépség a látogatásom után,

amikor visszatérek az örökkévalóságba,

hadd záruljon be a kör, hadd legyen szélesebb a spirál!" 

(MM: Vidd hírét az Örökkévalónak)

Minden hibád ellenére értékes vagy!

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban, laktak.

Adjon az Isten

Adventben

"Aki szeretetben él, megmarad. Aki csak magának él, elveszik..." (S. Erzsébet: Káprázat az élet!)

A Teremtő létezése

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést: - Miért hiszi, hogy van Isten?

Dávid Ferenc emlékére

Késő őszi napsütésben gondolkodva, állva

kirajzolódik lelkemben magas Déva vára.

Ahol első püspökünkre rabláncot kötöttek:

a hitért s a szabadságért ott bebörtönöztek.

De tudom, csak testét ölték, mert a lélek lángol,

lángol bennünk és belőlünk messzire világol.

Azt üzeni ez a lélek, hogy mind hívek legyünk

apostolunk életéből mi is példát vegyünk.

Ne akadjon egy se köztünk, aki félre álljon,

Dávid Ferencnek s hitünknek szégyenére váljon.

Unitárius hitünket szívből szeressük,

ezt üzeni Déva várból Dávid Ferenc nekünk.

Indián vers

“Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy bolondnak néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életedben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy tudsz-e önmagadból kivetkőzve táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mindennek ellenére meg tudsz-e állni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy “Igen”!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogyan jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.”

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse