Milyen az egyenes ember?

Az egyenes embereket először kedvelik, később utálják, legvégül tisztelik.

Az egyenes jellemnek legalább nyilvánvaló ellenségei vannak.

Aki egyenes jellem, szemben úszik az árral, találkozni fog a tömegsodrással, de szemtől szembe!

Az egyenes jellemű embereket onnan ismerheted fel, hogy mindig több sebből véreznek.

Az egyenes jellemnek kevés barátja van, de az valódi.

Az egyenes jellemet nem lehet megtanulni, kemény kőkéssel csiszolják fájdalmas hosszú éjszakákon.

Az egyenes jellem olyan, mint a csiszolt gyémánt, meglátod benne valódi ábrázatod.

Az egyenes jellemet sokan akarják tönkretenni, de csak még inkább egyenessé és erőssé formálják.

Az egyenes jellem nem fél a kritikától, hanem fürdik benne.

Az egyenes jellem ritka, mint a fehér holló, s nehezen szaporítható.

Az egyenes jellem leginkább akkor hiányzik, amikor nincs ott.

Az egyenes jellem, nem fél a meghurcolástól, nem fél az üldözéstől, végig kitart az útján.

Az egyenes jellem akkor terem melletted, mikor padlón vagy.

Aforizmák az egyenes jellemről
/ Petrovics Mariann /

Dönts!

A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja. Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást. 

- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi. 

- De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap - válaszol a néni. 

A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk. 

- Ne tessék haragudni, önök mióta házasok? 

- Éppen 50 éve - hangzik a válasz. 

- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú. 

A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja: - Fiatalember, maga ezt ne remélje. Maga ezt döntse el!

Figyelj...

A kávészemek története

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tûnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében. Édesapja szakács volt. Kézenfogta õt és elvitte a munkahelyére.

Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett bennük a víz, az egyikbe sárgarépát, a másik fazékba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Miközben fõttek ezek a dolgok a fazekakban, egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára.

Hálaadás

“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…”

(Paulo Coelho)

A cipőm

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

Egy amerikai orvosnő merész, páratlan kalandba keveredik, amikor elfogadja egy ismeretlen ausztrál bennszülött törzs, az Igazak népe hívását, és velük megy négy hónapos vándorútjukra, keresztülszelve a távoli kontinens kietlen pusztaságát. A 2200 kilométeres út során nap mint nap bizonyítja kitartását, ezért nomád társai befogadják, és készséges türelemmel beavatják évezredes kultúrájukba – ő pedig megtanulja, milyen ereje van az őszinteségnek, megismeri az életben maradás rejtélyeit, megtapasztalja a test és a lélek összhangját, a tánc és az ének gyógyító hatalmát. Majd pedig teljesíti, amire kérik, és közvetíti az Igazak üzenetét, amely minden emberhez szól: fogadjuk el, hogy minden élőlény ugyanannak az univerzumnak a része, találjunk vissza a természetbe, és vigyázzunk a Földre. Belső világunkban pedig szabaduljunk meg az értelmetlen elvárásoktól, és találjunk értelmes célt az életünknek.