"Árnyék mögött Fény ragyog,
nagyobb mögött - még nagyobb,
amire nézek: az vagyok."
( Dr. Gyökössy Endre )

2013. január 5., szombat

Békaverseny

Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra...
Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. 


Körbegyültek az állatok, nyúlak, medvék, rókák és farkasok, és vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.


-Úgy sem sikerül nekik! - mondta egy nyúl. Amikor kimondta három béka le is esett a földre.
-Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve, és tíz béka megint lepottyant a talajra.
-A békák nem is tudnak falat mászni! - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról.
Ez így ment egészen addig, míg csupán csak egy béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.
-Le fog esni! - morogta a farkas, de nem így történt.
A béka felért a csúcsra. Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.
-Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.
-Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka.
-Gyakoroltál? - szegezte neki a kérdést a farkas.
Csakohogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET.
Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak a saját, belső hangját hallotta: Feljebb, feljebb, feljebb! - mondogatta magában.
Tudta, hogy képes rá, és nem vették el önbizalmát.
Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal, akik ezt sulykolják belénk.

Tanuljunk meg a kellő időben süketté válni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése